Tények és tévhitek a nemváltással kapcsolatban.
„Az utóbbi időszakban egyre több tisztázó szándékú cikk jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy létezik-e »nemváltás« (tranzíció) gyerekkorban. Mennyire valós kérdés, probléma ez? Mivel a téma rendkívüli mértékben átpolitizált, és még a szakmai közeget is megosztja, fontosnak tartjuk, hogy tényszerűen, szakirodalmi forrásokat alapul véve próbáljunk válaszolni néhány alapvető kérdésre. A cikkben feltüntetjük a hivatkozott tanulmányokat, amiket bárki elolvashat, és maga is levonhatja a következtetéseket.
A nemi identitásról, a szexuális nevelésről való gondolkodás az elmúlt évtizedben, hozzávetőlegesen az utóbbi 5 évben, radikális változáson ment át. Ezt a folyamatot követte a klinikai gyakorlatban a nemi szerep diszfória kezelési lehetőségeinek és protokolljának a módosulása. Mindebből Magyarországon egyelőre keveset érzékelünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos ezekkel a változásokkal tudatosan foglalkoznunk. Érvek, kutatások, elméletek szembenállása mellett a politikai erők is eszközként és kommunikációs fegyverként használják a nemi identitás (és orientáció) kérdését. Ebben a feszültségekkel terhelt térben kell minden gyerekekkel foglalkozó szakembernek és szülőnek állást foglalnia a kérdésben, ami egyáltalán nem könnyű feladat.
Arra kérjük az olvasót, hogy próbáljon a megszokott »oldalakon« és »szekértáborokon« túllátva gondolkodni az alábbi kérdéseken. A nemi szerep diszfória és a tranzíció az utóbbi évekig elsődlegesen szakmai kérdés volt (nyilvánvaló szociális, társadalmi és morális vetülettel persze), azonban előbb vált politikai hívószóvá és programponttá, mint hogy meggyőző bizonyítékok rendelkezésre álltak volna az új irányelvek, és az identitás újragondolt definíciói és megközelítései mellett. A szakmai vitát nagymértékben korlátozza a téma világnézetileg érzékeny volta, így az elfogulatlan tudományos kutatás lassan ellehetetlenül. Ha bizonyos kérdéseket nem szabad feltenni, vagy bizonyos válaszokat nem lehet kimondani egy csoport érzékenysége miatt, ott a tudományos kutatás és oktatás szabadsága minden bizonnyal sérül.”
Nyitókép: RODGER BOSCH / AFP
***
Április első vasárnapján újabb négy évre határozzuk meg az ország sorsát, hazánk minden magyar állampolgára eldöntheti milyen irányba tartson közös utunk.
Az elmúlt 30 évben nem foglalkoztatta a politika? Esetleg még nincs is személyes tapasztalata a rendszerváltás utáni időszakból? Vagy csupán szeretné hazánk jelenlegi helyzetét reálisan látni, mielőtt döntést hozna saját és gyermeke jövőjéről? A Mandiner Választási Különszáma erre kínál lehetőséget!
A Mandiner Választási Különszámát ezekben az üzletekben vásárolhatja meg!
Mindezt úgy, hogy 2019-ben még 214 milliárd forintos tartalékot hagytak a főváros kasszájában, az iparűzési adóból pedig minden eddiginél több bevétel érkezik.
Bármit megtehet, csak legyen közben magánember.
Pedig ő elvárta volna, hogy a nyugatról importált antiszemitizmust kétpofára zabáló és visszaböfögő progresszívék legújabb üdvöskéjét rajongja az illető asszonyság.
Milyen férfi (?) az, aki bemutat egy nőnek, mert máshogy gondolkodik a világról.
Hogyan alakította át a digitális világ a politikát és a kampányokat? Milyen technikákkal lehet meggyőzni ma a választókat, és mit szólnak mindehhez a fiatalok?
Egy azonban biztos: aki a Tisza, illetve a ballib mainstream kapcsán a szeretet meg a párbeszéd szavakkal jön nekem, a gyülöletkeltést a jobboldal nyakába varrva, azt bizony hangosan kiröhögöm.
Még az illetékes politikusok elérhetőségét is nyilvánosságra hozták.
Átsétál a másik táborba, és elkezdi megdöbbentő aljassággal gyalázni addigi kenyéradóit; ez és ennyi a magyarpéter.
